Nyuszika és macika

Noéémi mutatta és tetszett.

Játékok a polcon - plüssnyuszi és plüssmaci

- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még nem. De nem kötelező.
- Szeretnem Téged?
Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.
- Mondanod nem kötelező.
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?
- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.
- Tudod nekem ez néha fáj.
- Miért?
- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e.
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem mondod sosem.
- Szerintem nem kell mondani. Rád nézek, és látod. Megszólalok, és hallod a hangomon.
- De nekem néha kéne, hogy kimondd.
- Akkor mások vagyunk.
- Fogod mondani?
- Fogom.
Mert akarod.
- Szeretlek.
- Én is.
- Nem mondtad ki. Most se.
- Azt mondtam, hogy én is.
- Az nem ugyanaz.
- Dehogynem. Én is szeretlek.
- Magadtól mondd.
- Szeretlek.
- Hát ez most nagyon magadtól volt.
- Neked meg semmi se jó.
- Nem is szeretsz.
- De Te se.
- Akkor megegyeztünk.
- Meg.
Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót se. A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek.

szomorú de olyan éédes Q.Q

Irodalom házi feladat x)

hát elnézést hogy jó ideje nem írtam semmit ide... majd bepótolom. viszont itt egy kis történet Pauláról x) nos igen. irodalomból az volt a házi hogy egy romantikus történtetet írjunk. hát itt az enyém xD

Paula épp a piacra tartott, hogy sorsa bevégeztessen: halottnak hitt apja felkereste őt, hogy bevegye egyetlen leányát a vagyonába. Persze Paula nem volt pénzéhes, de mindig jól jön egy "kis" zsebpénz..
Mikor befordult a sarkon, meglátta a templom előtt ácsorgó férfit, akit rögvest felismert. Szívébe villámcsapásként érkezett a felismerés: Édesapját látja a fekete ballonkabátban!!
-Édesapám!-futott oda Paula a férfihez. A szeretete elvakította, nem vette észre, hogy a férfi nem egyedül jött.
-Lányom!-Ám ekkor Paula megtorpant és gyanakodva nézte az apja mellett álló idegent, akinek piszkos és aljas terveit elárulta a nem-verbális kommunikációja.
Az édesapa átölelte lányát. Paula az öröm mellett bizalmatlanságot is érzett, amit apja, Fernándó is észrevett.
-Mi baj leányom? Mi történt?-kérdezte, majd látva, hogy a lánya a jövevényre néz, magyarázkodásba fogott
-Paula, édes lányom. Tudom sok kérdés merült fel benned... De mindent időben meg fogsz tudni. Ő itt Hoszé-Luisz, a te igazi férjed.
Paula teljesen ledöbbent, idegileg összeomlott, sok volt neki ez az információáradat, ezért a felgyülemlett stressz miatt sajnos elájult, éppen Hoszé-Luisz karjai közé.
Hoszé-Luisz sietve vitte be Paulát a Csillagvirág klinikára. Mikor a nő felébredt a kórházban, a család barátja, Don Csemá atya hajolt ágya fölé és immádkozott érte. Mivel kapcsolatuk szoros volt, az atya mindent tudott a lányról.
-Atyám..-sóhajtotta Paula erőtlenül.
-Paula drágám, hát felébredtél!-aggódott Csemá atya.-Hát mi történt veled gyermekem?
-Találkoztam apámmal, Fernándóval, aki magával hozta a férjemet, Hoszé-Luiszt!
Mikor meghallotta ezeket a szavakat, az atya szemei kikerekedtek és gyorsan vetett egy keresztet. Majd még egyet.
-Az egekre Paula hát mit hordasz itt össze?! Neked van egy férjed, Hoszé-Ármándó! Akitől született egy gyermeked, Válériá!
-Tudom atyám, ezért döbbentem le én is! Kérem járjon ennek utána!!
Az atya bólintott. Mindketten tudták, hogy pár percen belül minden kiderül az atya kapcsolatai jóvoltából. Magára hagyta Paulát, hogy néhány telefonhívást lebonyolítson. Ezt a kis magányt használta ki Hoszé-Luisz. Benyitott Paula szobájába, szinte rögtön elalélt a parfümös levegőtől.
-Mit akarsz?-kérdezte megvetéssel vegyes gyűlölettel a hangjában Paula.
-Beszélnünk kell! Az igazság kiderül! Valójában én vagyok a te férjed, nem Hoszé-Ármándó! Ikertestvérek vagyunk és egy drámai esemény miatt engem elválasztottak tőled!
A fordulatos cselekmény hatására Paula nem döbbent meg, hiszen nem is hitt Hoszé-Luisz szavainak.
-Nem hiszek neked.-közölte a tényt Paula.
-Tudod, mikor megszületett Válériá, neki volt egy ikretestvére, aki titkos és sejtelmes körülmények között eltűnt.
Paula elfordította tekintetét s egy könnycsepp jelent meg a szemében.
-Hogy is felejthetném el Huánítót...-mondta remegő hangon.-Talán már nem is él..
Ám Hoszé-Luisz kímélelenül folytatta, megszakítva Paula gyászát.
-Nem vetted észre, hogy ezután a férjed megváltozott?
Paula nem-verbális kommunkiációval közölte, hogy valami rémlik: lassan bólintott. Hoszé-Luisz közelebb lépett a betegágyhoz és megfogta rég nem látott kedvese kezét.
-Nehéz kimondanom, de az igazságot tudnod kell.-Lehunyta a szemét és egy sóhaj kíséretében összeszedte gondolatait.-Csemá atya a vagyonra feni a fogát!! Ő ölte meg és darabolta fel szülőanyádat, Luszeszítát, Fernándót pedig bezárta egy pincébe, ám a vagyont nem tudta megszerezni így bosszút állt. Elrabolt engem és kicserélt gonosz ikertestvéremre Hoszé-Ármándóra, amit Huán, a fiad is látott, ezért őt is magával hozta. Engem és Fernándót cellába zárt, de Huánítóról sajnos nem tudok semmit...
-Ez hazugság!!-Tépte fel az ajtót Don Csemá atya.-Átok reád, ördögfattya!
Hoszé-Luisz azt hitte, hogy Paula majd az atyának fog hinni, mert ő keresztelte, ő nevelte fel szinte. De elfelejtette hogy Paula a nem-verbális kommunikáció mesternője volt. Leolvasta az atya rezgéseiből, hogy amit az előbb hallott, az színtiszta igazság szóról szóra.
Erőt merített a reményből, egy boldog család reményéből. Felkelt az ágyból és odament a tajtékzó paphoz aki azt hitte, Paula majd átöleli és nyújtotta is a kezét. De gyengéd ölelés helyett csak egy hatalmas jobbhorgot kapott.
-Te hazug. Gyűlöllek.-Mondta negatív érzelmekkel átitatott hangon.
Az atya feje erre eltorzult és nekiugrott szegény Paulának, hogy kikaparja a szemét.
Mikor már úgy tűnt a pap győz, egy pisztolydörrenés hallatszott és Don Csemá atya holtan esett össze. A gyilkos lövést az ajtóban álló Fernándó adta le. Paula odarohant, átölelte apját s a könnyei között észrevette lányát kicsit távolabb a kórtermétől. Válériá egy vele egykorú fiúcskával játszott.
-Ő itt a másik gyermeked, Huánító.-Szólt Fernándó.
Paula örömittasan rohant oda gyermekéhez, mostmár nem tudta elfolyati a sírást, könnyei záporoztak, mit sem törődve a tökéletes sminkkel, ami persze vízálló volt.
-Apukám! Gyere ide te is!-Mondta Huánító Hoszé-Luiszra pillantva.
Paula nagyon boldog volt, hogy családja ismét teljes és fordulatos cselekmények közbenjárásával kiderült a turpisság. De titkok és sejtelmek mindig vannak, ki tudja, mi derül még ki...
Hoszé-Ármándó bújkál, nem tudni hol van. Folyamatos zaklatásokkal adta Pauláék tudtára, hogy visszatér bosszút állni. Ám ezek elé a krimik elé Paula bátran áll majd mert egyenesbe jött az élete és ez bátorságot ad neki a harcokban.

hát ennyi x) kommentárokat kérek és szavazást.
pusz