Hát ez meg az.

helló. a mai napomat szeretném megosztani veletek.
történt, hogy az ötödik óra előtti szünetben meglátogattunk a Gergellyel két ötödikest akik épp házit másoltak. az egyik neve Máté, a másiké Dávid. a Máté amúgy a matejktanárunk gyereke x) na és azért mentünk be tulajdonképpen, hogy egy kis rögtönzött színészi játékkal megismerjük iskolánk új tanulóit. beszélgettünk arról, hogy én vagyok Gertrúd, a Gergely meg az István, aki Kanadából költözött ide és színdarabíró, én pedig 3 nyelven beszélek anyanyelvi szinten és én profi színésznő vagyok és én játszom a főszerepet a jövőre bemutatásra kerülő A német nő halála c. 3felvonásos darabban, amit mellesleg az István írt. aztán végülis becsengettek, szóval el kellett búcsúznunk, de én megkértem őket, hogy szavazzanak ránk. nos, Gertrúd 210 pontot kapott színészi játékára, István meg 2-t.. x) nem mintha hencegnék...csak jól esik az embernek, ha elismerik a munkáját <] na ezen felbuzdulva jelentkeztem az iskola színjátszó körébe, persze Gergely is követett...
délután pedig volt egy szabad órám, és megbeszéltük a Kamival h találkozunk. Szandra azt mondta h odajön velem és OTT IS MARAD... de persze gondolhattam volna, hogy van egy kiskapu, hiszen nagyon csodálkoztam is, hogy belement..de szerinte én vagyok a legjobb barátnője... hát egy barátnő nem hagyja szarban a másikat, pláne ha az a LEGJOBB barátnő... szóval elkísért és OTTHAGYOTT. és olyan ciki volt, hogy ott ülök egyedül, mert ugye meg is értem, ott van egy 6 fős társaság és ott vagyok én mint idegen, senkit nem ismerek.. aztán megláttam, hogy a Mia ott sétál a közelben és áhh úgy megörültem hogy nem leszek egyedül.. odarohantam, összevissza ölelgettem, persze kicsit azért is, hogy lásák: nem vagyok egy kuka, akit szeretek azt NAGYON szeretem... na és odarángattam a Miát közénk, persze mire én visszamentemm, szép lassan mindenki elment.. és ottmaradtunk hármasban. aztán még a Kami is elment, mert cigit kellett kunyiznia.. láttam hogy mindenki köcsög és nemadnak neki ezért kértem én egy kutyasétáltató cigizős bácsitól és mutattam a Kaminak h basszus itt a cigi, de ő nem vette a lapot, és csakazéris magának szerzett.. hát ez elég fura volt. aztán visszajött, énmeg mondtam neki h tessék szereztem pont h neked.. erre kicseréltük a 2 cigit merthogy amit én szereztem azt jobban szereti... na mindegy mondom csak fura volt. a végére már jó volt a hangulat, vagyis bőven jobb, mint az elején.. x) mos viszont begépelek egy részletet egy könyvből, ami különösen tetszett és közben egy személyre gondoltam, akit ebben a bejegyzésben is említek..és hogy hogy milyen gondolatok jártak a fejemben, mikor őt néztem. magam is meglepődtem, mennyire pontosan írta le egy száz évvel ezelőtt élt ember az érzéseimet..egyébként kicsit átalakítottam a költő sorait, de lényegében ő írta, szóval idézek.
"Vizsgáltam a halvány homlok körvonalát - hibátlan volt (mily hideg ez a szó isteni fenségre alkalmazva!); a halánték fölötti részleteknek a legtisztább ivorral versengő bőrét, parancsoló arányait és nyugalmát; s a hollófekete, sima fényű, pompázó és egyenes tincseket. S néztem az orr finom vonalait - sehol nem láttam ily tökéleteset, csak a héberek kecses érmein. Ugyanaz a kényes simasága a bőrfelületnek, ugyanazok a harmonikusan rajzolt orrlyukak, melyek szabad szellemről beszélnek. S néztem az édes szájat. Itt igazán diadalt ült minden, ami égi - a rövid felső ajak fenséges hajlása, a az alsónak lágy, gyönyörittas álma; nevető gödröcskék és beszédes színek; a fogak, amelyek majdnem vakító fénnyel villogtatták vissza minden sugarát annak a szent fénynek, mely derűs, szelíd s mégis oly ragyogva ujjongó mosolyából, e mosolyok mosolyából rám esett. S végül nagy szemébe néztem. Szépsége földfölötti vagy földöntúli lények szépsége volt. A szemgolyók színe a legragyogóbb zöld, és messze felettük rendkívül hosszú, koromsötét szempillák ernyőztek. A körvonalábn kissé szabálytalan szemöldök színe ugyanaz volt. A "különösség" azonban, amit e szemekben találtam, egészen más természetű, semmi köze a formához, színhez, ragyogáshoz, s mindent összevéve, a kifejezés lapjára írandó. Ah, értelmetlen szó! Puszta hangzásod nagy szélessége mögött mennyi tudatlanságot sáncolunk el a lelki világ dolgaiban! [....] szemének kifejezése! Hogy tűnődtem hosszú órákon át rajta..."
persze folytathatnám, de nem érdemes. most pedig puszi nektek <3